Devizahiteles jogvédő indítvány

Jog és Igazság Mozgalom Civil Társaságtól
képviseli: dr. Kriston István törvényes képviselő
honlap: www.jogesigazsag.hu
email: drkristonugyved@gmail.com

DEVIZAHITELES JOGVÉDŐ INDÍTVÁNY AZ
EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGÁHOZ ÉS
MAGYARORSZÁG TAGÁLLAM KORMÁNYÁHOZ

Címzett:
Európai Unió Bizottsága
Jean-Claude Juncker elnök
email: president.juncker@ec.europa.eu

Címzett:
Magyarország Kormánya
Orbán Viktor miniszterelnök
email: miniszterelnok@mk.gov.hu

Másolat:
Magyarország Országgyűlése
Kövér László elnök
email: kover.laszlo@parlament.hu
Magyarország Országgyűlésének képviselő tagjai
Képviselői Tájékoztató Központ útján
email: ktk@parlament.hu

Másolat:
Magyarország – Kúria
Dr. Darák Péter elnök
email: Elnok@kuria.birosag.hu
Dr. Wellmann György kollégiumvezető
email: WellmannGy@kuria.birosag.hu
Dr. Orosz Árpád Gábor kollégiumvezető-helyettes
email: OroszA@kuria.birosag.hu

Tárgy:
Európai Unió Bíróságán devizaadós fogyasztók tömeges perindítása előtti indítvány az Európai Unió Bizottságához és Magyarország Tagállam Kormányához!

Tisztelt elnök úr! Tisztelt miniszterelnök úr!

MAGYARORSZÁG TAGÁLLAM a hitelező pénzügyi intézmények és az adós fogyasztók között 2004-2010. között létrejött ún. “devizaalapú” kölcsönszerződések jogszabályi feltételeinek a magyar Országgyűlés által 2010-2015. években hozott ún. deviza jogszabályokkal és a Kúria felsőbírósági iránymutatásaival a fogyasztók hátrányára történt és az uniós jog által tiltott utólagos alakításával megsértette a közösségi jog elsőbbségét, valamint az Európai Unió Bíróságának értelmezési kötelezettség doktrínáját és a szabályozási tárgy tekintetében érvényesülő záróhatás doktrínát, ezzel Magyarország tagállam a milliós nagyságrendű magyar adós fogyasztóknak a kölcsönszerződésekben kirótt deviza törlesztőrészleteiben érvényesített árfolyamkockázata mértékű kárt okozott. Indítványozzuk, hogy Magyarország tagállam a nagyszámú károsult adós fogyasztónak a tagállam elleni közvetlen kártérítési keresetindításának – lentebb kivonatosan érintett közösségi normák helyreállításának – terhe mellett helyezze hatályon kívül a “devizaalapú” szabályozási tárgyban létrehozott közösségi (pénzügyi, fogyasztóvédelmi) jogsértés összefüggő törvényi és igazságszolgáltatási rendszerét.

EURÓPAI UNIÓ BIZOTTSÁGA a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság DG MARKT G3/BG/or/s. 1738951 számú levelének tanúsága szerint több éve ismeri a “deviza alapú” problémát – idézem – “Az Európai Bizottság elismeri a többvalutás jelzálogokkal járó kockázatokat és megérti a „deviza alapú” túlzott eladósodás problémájának súlyosságát”. A Főigazgatóság a jövőre nézve idézi, hogy “A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2014/17/EU irányelv speciális célja – melyet a tagállamok 2016. március 21-éig ültetnek át nemzeti jogrendjükbe – a jelzálogügyletekre vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályrendszer megállapítása”, és idézi az új jelzáloghitel-irányelv preambulumának múltra néző (4) bekezdését, mely szerint “A jelzáloghitel-irányelv (4) preambulum bekezdése emlékeztet a devizahitelek kapcsán megfigyelt problémákra: Az Unió jelzálogpiacain számos olyan problémát azonosítottak, amelyek a felelőtlen hitelnyújtással és hitelfelvétellel, valamint azzal kapcsolatosak, hogy a piaci szereplőknek, többek között a hitelközvetítőknek és a hitelintézetnek nem minősülő hitelezőknek potenciálisan milyen mértékben adódik lehetősége a felelőtlen magatartás tanúsítására. A problémák egy része a devizaalapú hiteleket érintette, amelyeket a fogyasztók azért vettek fel az adott pénznemben, hogy kihasználják a kínált hitelkamatláb előnyeit, anélkül azonban, hogy megfelelő információval rendelkeztek volna a kapcsolódó árfolyamkockázatról, illetve pontosan megértették volna azt. Ezeket a problémákat a piaci és szabályozási hiányosságok, valamint olyan egyéb tényezők idézik elő, mint az általános gazdasági helyzet és az alacsony szintű pénzügyi jártasság”. Azonban és miközben az új irányelv orvosolni kívánja a devizaalapú problémát, addig Magyarország a Bizottság figyelme és mulasztása mellett a szabályozási tárgyban közösségi jogsértés összefüggő törvényi és igazságszolgáltatási zárt rendszerét építette ki. Indítványozzuk, hogy az Európai Unió Bizottsága, mint a közösségi jog betartásának őre, a nagyszámú károsult magyar adós fogyasztónak a Bizottság ellen mulasztásos közösségi jogsértés megállapítása és szerződésen kívüli kártérítés iránti közvetlen keresetindításának – lentebb kivonatosan érintett közösségi normák helyreállításának – terhe mellett tegyen intézkedéseket és hozzon jogi aktusokat a “devizaalapú” szabályozási tárgyban Magyarországon létrehozott közösségi (pénzügyi, fogyasztóvédelmi) jogsértés összefüggő törvényi és igazságszolgáltatási rendszerének felszámolására.

Uniós egyes sértett releváns normák és az uniós bírósági gyakorlat kivonatos ismertetése.

Európai Unió jogának elsőbbsége. A Magyarország uniós tagságát kihirdető 2004. évi XXX tv. 1. sz. melléklete tartalmazza a csatlakozási szerződést, amelynek 53. és 54. cikkéből következően Magyarország az uniós taggá válástól kezdve az Irányelvek címzettje lett és minden intézkedést köteles megtenni az irányelvek átültetése és hatékony érvényesülése érdekében. Uniós jog elsőbbsége az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 4.cikk (3) bekezdésének [korábban EGK 5. cikke] ún. lojalitási klauzuláján alapul. Lisszaboni Szerződést (2007.12.13.) elfogadó kormányközi konferenciának zárónyilatkozatához csatolt 17. sz. nyilatkozat az uniós jog elsőbbségét írja elő, utalva a 11197/07 (JUR260) dokumentum tartalmára. A Lisszaboni Szerződés és valamennyi melléklete a 2007. év december hó 22. napján vált a magyar jogrendszer részévé. (2007. évi CLXVIII. tv.). A közösségi jog szupremáciája folytán elsődleges a nemzeti joggal szemben [Case 6/64, Costa (Flamininio) v. ENEL [1964] ECR 5855., Válogatott ítéletek, I. kötet 16-23.; C-106/77., Amministratione delle Finanze dello Stato v. Simmenthal Spa [1978] ECR 629, Válogatott ítéletek, I. kötet 72-76.]. Európai Unió Bírósága a Costa Contra E.N.E.L. ügyben 1964.06.15. hozott ítéletében foglaltakra tekintettel az uniós jog elsőbbségét úgy kell érteni, hogy a nemzeti joghoz képest valamennyi kötelező erejű uniós jogi aktus elsőbbséget élvez, függetlenül attól, hogy az elsődleges jogból vagy a másodlagos jogból származik e. Ezt erősítette meg a C-279/12 sz. ítélet 42. pont, a C-26/2013 sz. ítélet 69. pont. A nemzeti jog irányelvvel összhangban álló értelmezését az Európai Bíróság a ,,Colson” ügyben mondta ki. A kizáró hatály elvét erősítette meg az Európai Bíróság a C-441/93 és a C-194/94 sz. ügyekben. A C-106/98 sz. ügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy nincs jelentősége annak, hogy a hazai jogalkotásra az Irányelv elfogadása előtt vagy utána került e sor. IH 2014.22. I. pont: Az uniós irányelvek jogalkotást igénylő jogharmonizációs célból születnek, így közvetlen hatályuk nincs. Ez azonban nem jelenti, hogy ne lennének közvetlenül alkalmazhatók, ha kellően konkrét rendelkezéseket alkalmaznak, melyekből a személyi hatályuk alá tartozó körben meghatározott jogosultságok egyértelműen következnek. E feltételek fennállta esetén a hazai jogot – az uniós jog hatékony érvényesülése érdekében – az uniós joggal összhangban kell értelmezni, és a vele ellentétes nemzeti jogszabályt figyelmen kívül kell hagyni (kizáró hatály). IH 2014.64. I. pont: Az uniós jog elsőbbségének elvéből következik, hogy a magyar jogszabályokat a 93/13 EGK Irányelv hazai jogba való átültetését követően is – éppen a jogharmonizációs szándékra figyelemmel – az Irányelvvel és az Európai Unió Bírósága által annak értelmezése tárgyában hozott ítéletekkel összhangban kell alkalmazni. Ezt az összhangot szükség esetén értelmezéssel vagy akár a hazai jog félre tételével a hazai bíróságoknak kell megteremteniük.

Európai Unió Bíróságának értelmezési kötelezettség doktrínája. Európai Unió Bírósága az általa kialakított értelmezési kötelezettség doktrínáját az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 4.cikk (3) bekezdésének [korábban EGK 5. cikke] ún. lojalitási klauzulájára alapítja, mely a nemzeti bíróságok tevékenységére is kiterjed. Európai Unió Bírósága több ítéletében kifejezte, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek a közösségi jog hatályosulásáról gondoskodni és ezzel összefüggésben nemzeti jogrendszerük szabályait a közösségi irányelvek szövegének és céljának fényében kell hogy értelmezzék [14/83 Von Colson v. Land Nordrhein-Westfalen (1984]. A nemzeti jog nem értelmezhető a közösségi irányelvvel szemben, tilos a nemzeti jognak a közösségi irányelvvel összhangban nem álló értelmezése [106/89 Marleasing SA v. La Commercial International de Alimentacion SA (1990)]. A Marleasing-ügy bemutatta, hogy az értelmezési kötelezettség nem csak a nemzeti jog speciális szabályaival kapcsolatban áll fenn, hanem a nemzeti jog általános – esetében a spanyol polgári törvénykönyv – szabályaival és elveivel kapcsolatban is. C-26/13 ítélet szerint „A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szerződési feltétel esetén azon követelmény alatt, amely szerint a szerződési feltételnek világosnak és érthetőnek kell lennie, nem kizárólag azt kell érteni, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból kell érthetőnek lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a szerződésnek átlátható jelleggel fel kell tüntetnie az érintett feltételben meghatározott külföldi pénznem átváltási mechanizmusának konkrét működését, valamint az e mechanizmus és a kölcsön folyósítására vonatkozó többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt oly módon, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket”. Záróhatás érvényesül a tekintetben, hogy a közösség jogi aktusa folytán a tagállam az adott szabályozási tárgy tekintetében lemond jogalkotási szuverenitásáról. Záróhatás érvényesül a tagállami bíróságra is, mely szerint a nemzeti bíróság nem adhat olyan értelmezést, amely a közösségi jog és a nemzeti jog tartalmának eltérőségéhez vezetne. Az értelmezési doktrína alapján a tagállamok nemzeti bíróságainak az értelmezési kötelezettsége már attól az időponttól fennáll, amikor az értelmezés alapjául szolgáló irányelv közösségi elfogadása megtörtént [80/86 Kolpinghuis Nijmegen (1987)]. Eszerint a nemzeti bíróságok értelmezési kötelezettsége szempontjából közömbös, hogy a tagállamok számára a jogharmonizációs intézkedések meghozatalára megszabott határidő lejárt-e.

Kelt, 2016. augusztus 19.

Jog és Igazság Mozgalom Civil Társaság
képviseli: dr. Kriston István törvényes képviselő
honlap: www.jogesigazsag.hu
email: drkristonugyved@gmail.com